Csupasz-csont koccan, lézeng a lélek
mástól én sosem, de Tőled félek –
ne gyere lassan, rohanj át rajtam
álmomban érjél, kérlek, hajnalban.
Szívd ki a vérem, öld meg a vétkem
nem tart az soká, amíg el-vérzem –
utána testem tűz-nyálban égesd…
készíts hamumból szív-látó mécsest.
Pernye-húsomat fújjad szél, széjjel
holnaptól engem angyal-tű fércel –
Földhöz és Éghez úgy leszek öltve
…szellemként fájjak Benned örökre.
